Ha látsz egy falevelet amit sodor a szél... ne arra gondolj, hogy most távolodik valamitől.. hanem hogy talán épp most ér célba.

Az érzelem kifejezés egy művészeti forma.
Van aki titkolja van aki kimutatja.
Saját magad művésze vagy!

Sóhajtás...
Mindig mást jelent.
Egy nap kezdete... egy nap vége.
Van ankinek megkönnyebbülés, van akinek teher.
Nézd az eget.
Mit látsz a csillagokban?
Van aki reménykedik, van aki szenved, van aki lehajtott fejjel megy tovább, van aki mosojog, van aki távolinak látja, van aki leemeli az égről és a szívéhez tarja.
Van aki magányosnak hiszi, van akit elvarázsol.
És vagyok én...
Mint a kislányok... egy gyermekkori báj... lehuppanok a földre és nevetve tekintek rájuk.
Pörögj!
Elveszel a sűrűben, vagy megvilágosodsz?
Tisztán szeretnéd látni az elmosódott légkört?
Én csak hagyom, hogy magával ragadjon.
Sóhajtás...
Mindig mást jelent.
De most, egy gyönyörű nap kezdetét és egy csodálatos nap végét!
Te se hidd, hogy elveszett vagy, mert ha pörögsz és nem találod a kiutat a sűrűből... Én feléd nyújtom a kezem és leemelek hozzád egy csillagot!