Ezeken a napokon érzed magad annyira kicsinek,
Pedig tudod, hogy eddig magas tudtál lenni.
Azt gonodlod , hogy tolakodok.

A végén látod csak, hogy mit tettél,
De nekem szükségem van rád.
A csönd megtud semmisíteni,
Felemeli a hangomat és felkelt téged.

Eléri, hogy itt és most beszélj,
Miközben az arcomat fürkészed.
Minden amiben hiszel, beszélnek.

Megengedted nekik, hogy halljanak téged,
Megengedted nekik, hogy érezzenek téged.
Arra készteted őket, hogy tudják,
Ha zajt csapsz beszélsz.
De én nem hallom.

Te szabad vagy és ártatlan,
Hiszel egy boldog végben.
A napok évekké válnak.

De te csak állsz a törött elméddel,
Amíg az álmaid nyugalmat alszanak.
A csönd megtud semmisíteni,
Felemeli a hangomat és felkelt téged.

Át tudod érezni ezt?
Hogy más hangokon beszélünk?
Azt akarod, hogy érdekeljen, azt hogy érdekelj,
Én meg azt, hogy többé ne törött szánnyal repülj.

Egy ördög az éjféli tömegben,
Piszkos üveg mögött imádkozott.
A vasárnapi memóriája,
Feltámadt a múltból.

Emlékezteti valamire a lélegzeted.
A káromkodások nem működnek többé.
Az előszobapadló hosszában lévő lépések,
Elérik az ajtót.
Én élő voltam, de most félek.

Csöndes éjszaka az életem többi részéért.
Erőszakos lovag aki belevág az életembe,
Bocsájts meg nekem.
Csöndes éjszaka az életem többi részéért,
Te bűns vagy!

Egy ördög az éjféli tömegben,
Megölte a fiút az emberben.
Szenteltvíz a kezeiben,
De sohanem tudja lemosni a bűneit.

Emlékezteti valamire a lélegzeted.
A káromkodások nem működnek többé.
Aznap kaptam bizalmat isten iránt,
Nem az az ember aki kereste az útját.
Én élő voltam, de most félek.

Csöndes éjszaka az életem többi részéért.
Erőszakos lovag aki belevág az életembe,
Bocsájts meg nekem.
Csöndes éjszaka az életem többi részéért,
Te bűns vagy!

Suttogj csak és ne adj ki más hangot,
Mert az ágyadat készítik elő, ami a földben van.