Ezeken a napokon érzed magad annyira kicsinek,
Pedig tudod, hogy eddig magas tudtál lenni.
Azt gonodlod , hogy tolakodok.

A végén látod csak, hogy mit tettél,
De nekem szükségem van rád.
A csönd megtud semmisíteni,
Felemeli a hangomat és felkelt téged.

Eléri, hogy itt és most beszélj,
Miközben az arcomat fürkészed.
Minden amiben hiszel, beszélnek.

Megengedted nekik, hogy halljanak téged,
Megengedted nekik, hogy érezzenek téged.
Arra készteted őket, hogy tudják,
Ha zajt csapsz beszélsz.
De én nem hallom.

Te szabad vagy és ártatlan,
Hiszel egy boldog végben.
A napok évekké válnak.

De te csak állsz a törött elméddel,
Amíg az álmaid nyugalmat alszanak.
A csönd megtud semmisíteni,
Felemeli a hangomat és felkelt téged.

Át tudod érezni ezt?
Hogy más hangokon beszélünk?
Azt akarod, hogy érdekeljen, azt hogy érdekelj,
Én meg azt, hogy többé ne törött szánnyal repülj.

Egy ördög az éjféli tömegben,
Piszkos üveg mögött imádkozott.
A vasárnapi memóriája,
Feltámadt a múltból.

Emlékezteti valamire a lélegzeted.
A káromkodások nem működnek többé.
Az előszobapadló hosszában lévő lépések,
Elérik az ajtót.
Én élő voltam, de most félek.

Csöndes éjszaka az életem többi részéért.
Erőszakos lovag aki belevág az életembe,
Bocsájts meg nekem.
Csöndes éjszaka az életem többi részéért,
Te bűns vagy!

Egy ördög az éjféli tömegben,
Megölte a fiút az emberben.
Szenteltvíz a kezeiben,
De sohanem tudja lemosni a bűneit.

Emlékezteti valamire a lélegzeted.
A káromkodások nem működnek többé.
Aznap kaptam bizalmat isten iránt,
Nem az az ember aki kereste az útját.
Én élő voltam, de most félek.

Csöndes éjszaka az életem többi részéért.
Erőszakos lovag aki belevág az életembe,
Bocsájts meg nekem.
Csöndes éjszaka az életem többi részéért,
Te bűns vagy!

Suttogj csak és ne adj ki más hangot,
Mert az ágyadat készítik elő, ami a földben van.

A sötétben tart téged,
Tudod, hogy ők mind tettetnek.
A sötétben tart téged,
Épp úgy, ahogy elkezdődött.

Beküldi a csotvázaidat,
Énekelj, amikor a csontjaik bemenetelnek.
Megint.
Nekik szükségük van rád,
Az eltemetett mélységben.
Azok a titkok, amiket magadban tartasz,
Készen állnak.
Te készen állsz?
Én befejezem a küldetésem,
De néha amikor erősnek látszok,
Az az egész védelem.

A fonódó végtelenség, fiú.
A kerék görget engem.
Ez az örökkévalóság,
Ugyanaz a régi történet.

Mi van, ha azt mondom,
Hogy én nem vagyok olyan, mint mások?
Mi van, ha azt mondom,
Hogy én nem vagyok a játékaid közül egy másik?
Te igényled ezt.
De mi van, ha azt mondom,
Hogy soha nem fogom megadni magamat?

Még időben elfogják mondani nekem,
A fogságban tartott lelkeid.
Nem fogsz rápecsételni egy listára.
Ez az egész nem állandó,
Mi ideiglenesek vagyunk.
Ugyanaz a régi történet.

Tehát ki vagy te?

Mi van, ha azt mondom,
Hogy én nem vagyok olyan, mint mások?
Mi van, ha azt mondom,
Hogy én nem vagyok a játékaid közül egy másik?
Te igényled ezt.
De mi van, ha azt mondom,
Hogy soha nem fogom megadni magamat?

A sötétben tart téged,
Tudod, hogy ők mind tettetnek.

Megragadod a napot, vagy meghalsz,
Miközben megbánod azt az időt, amit elvesztettél?
Ez nélküled üres és hideg.

Látom égni, érzem, hogy az emlékeim,
Idővel elhalványulnak.
De túl fiatal vagyok ahoz, hogy aggódjak.
Ezek az utcák amiket beutaztam,
Keresztül mennek a multamon.

Most megtaláltalak téged,
Veled tudok látni a ködben,
Átadom neked a halandó életemet.
Bármit negtennék egy mosolyért,
Miközben itt tartalak amíg van idő.
Tudjuk, hogy az a nap elfog jönni,
De nem akarlak elhagyni téged.

Egy új élet ami megváltoztatja ezt a mesét.
Miért nem látjuk előre, hogy merre tartunk?
Keresni fogsz egy másik utat,
Vagy követni fogsz engem a halál falain túl?
Mert mi van, ha örök élet nincs?

Mindenem ami itt létezik,
Nem akarnak nélküled meghalni.
Mondd azt nekem, hogy ami nekünk van igazi.

Mi van ha megint megcsókolom az ajkaidat?
Soha nem akarlak otthagyni téged,
És a veled kapcsolatos emlékeket.

Ezek az utcák amiket beutaztunk,
Nélküled mind hideg és üres lenne.

Ne szeress, ha alkalmatlannak tartasz.
Nos úgy vélem, hogy a saját utamat fogom járni.
Ez egy kör,
Egy durva ciklus.
Nem tudlak sajnálni már téged.
Hol van a kalapácsod? Az esküdtszéked?
Mond el mit vétettem.
Te nem vagy bíró, mégis elfogsz ítélni engem,
Nos akkor ítélj egy másik életre.

Nem akarom hallani a szomorú dalaidat,
Nem akarom érezni a fájdalmadat,
Amikor megesküszöl, hogy minden az én hibám.
Hát tudod mi nem vagyunk ugyanazok, nem.
Nem vagyunk ugyanazok.
Igen, azok a barátok akik összetartottak,
Vérbe írták a neveiket.
Úgy vélem nem tudod elfogadni,
Hogy a változás jó.
Mert az jó.
Ez jó.

Épp mint egy másik idegen, úgy kellesz nekem.
Nos jó találkozni önnel "Uram"
De most menni fogok.
Mutasd a kivezető utat.

A tudatlanság a legjobb új barátod.

Ez a legjobb dolog, ami történhetett volna,
Ha nem csináltam volna ezt tovább.
Ez nem egy hárború, nem.
Ez nem egy elragadtatás.
Ugyanúgy ember vagyok,
De nemtudod észre venni azt.
"Ugyanaz csap be, aki egyszer már rászedett."
Nem fognak keresni téged sehol
Én nem vagyok ugyanaz a gyerek a memóriádból.
Most sokkal inkább eltudom látni magamat.

Nem akarom hallani a szomorú dalaidat,
Nem akarom érezni a fájdalmadat,
Amikor megesküszöl, hogy minden az én hibám.
Hát tudod mi nem vagyunk ugyanazok, nem.
Nem vagyunk ugyanazok.
Igen, mi összetartottunk,
Vérbe írtuk a neveinket.
Úgy vélem nem tudod elfogadni,
Hogy a változás jó.
Mert az jó.
Ez jó.

Épp mint egy másik idegen, úgy kellesz nekem.
Nos jó találkozni önnel "Uram"
De most menni fogok.
Épp mint egy másik idegen, úgy kellesz nekem.
Nos jó találkozni önnel "Uram"
De most menni fogok.
Mutasd a kivezető utat.

A tudatlanság a legjobb új barátod.
A tudatlanság a legjobb új barátod.

Kicsi, egyszerű és kiszámítható vagy.
Remélem, hogy majd egyszer,
Felébredsz a sajnálkozásból.
Ez nem egy olyan kis dolog,
Ami szárad, hullik és meggyógyul.
De nem félek meghalni.
Nem félek vérezni és harcolni,
Már nem.
Akarom érezni a bűnünk fájdalmát.
Hagyom, hogy itt hagyj és darabokra essek,
Mert te jobban kedvelnéd,
A felesleges baszásokat.
Te lennél a kis játékom?
Te lennél az ezredik kibaszásom?
De én nem ilyen vagyok,
Megpróbálom lefesteni,
A fekete összetört szívemet.
A szeretet nem olyan,
Mint ha semmi lenne.
Néha egy kibaszott kés a hátamba.

Nézz rám, tudsz mondani valamit?
Megrázom a hajam és úgy teszek,
Mint ha tipikus és mindennapi lennék.
Mit gondolsz, ez én vagyok vagy nem?
Kár, hogy kezd már nem érdekelni.
Én élő vagyok,
Belül tisztább mint valaha.
Nagynak érzem magam,
Többnek érzem magam,
Különlegesnek érzem magam.
Másnak

Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.

Kedves vagyok? Flörtölök?
Tökéletes elhelyezést kaptam a listádon.
Elégedettnek látsz a szemeidben.
Én vagyok a legnagyobb rajongód akit kaptál.
Azt látod amit látni akarsz.
De nélküled is lesznek emberek körülöttem.
Nagynak érzem magam,
Többnek érzem magam,
Különlegesnek érzem magam.
Másnak.

Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.
Nézz rám, nézz rám most!
Én más vagyok.

Összeszorul a gyomrom,
Mindent mintha megkötöztek volna bennem.
Imádkozok, hogy amit kérek,
Megkapjam.
Imádkozok, hogy nélküled,
Még jobb legyek,
Hogy rájöjj mit veszítettél.
Ez az utolsó dolog, amit,
Látok és érzek,
Hogy elmondom neked;
Más vagyok.
Elmondanám neked, hogy más vagyok!

Tudom, hogy a mosolyod mögött van valami,
De nemtudom mit jelent a pillntás a szemediben.
Építettél egy szeretetet, de az a szeretet szétesik.
A kis darab menyországod túl sötétté válik.

Hallgasd a szívemet,
Mikor téged hív.
Hallgasd a szívemet,
Nincs semmi más amit tenni tudsz.
Nem tudom, hogy hova mész,
És nem tudom, hogy miért.
Hallgasd a szívemet,
Mielőtt viszlátot mondasz.

Néha arra gondolok megéri küzdeni,
De az értékes pillanatokat mind kitörlöd.
Elsöpröd és semmi nincs abból ami látszik,
De tartozol még valahova az álmaimban.

Hallgasd a szívemet,
Mikor téged hív.
Hallgasd a szívemet,
Nincs semmi más amit tenni tudsz.
Nem tudom, hogy hova mész,
És nem tudom, hogy miért.
Hallgasd a szívemet,
Mielőtt viszlátot mondasz.

Itt vannak a hangok,
Azt akarják, hogy halld.
Annyira mondanál valamit,
De nem találod rá a szavakat.
A varázs illata, a szépség,
Amikor a szeretet vadabb volt mint a szél.

Hallgasd a szívemet,
Mikor téged hív.
Hallgasd a szívemet,
Nincs semmi más amit tenni tudsz.
Nem tudom, hogy hova mész,
És nem tudom, hogy miért.
Hallgasd a szívemet,
Mielőtt viszlátot mondasz.

Autómatikus vagy,
A szíved mint egy motor.
Minden ütéssel meghalok.
Autómatikus vagy,
A hangod elektromos,
Már nem mond semmit.
De még mindig hiszek benne,
Hiszek neked.
Autómatikus minden hazugság,
Abban amit mondasz, vagy teszel.
Autómatius amikor azt mondod,
A dolgok jobbá válnak.
De azok már soha ...

Nincs benned igazi szeretet.
Már nemtudom miben higyjek.
Miért szeretlek téged állandóan?
Autómatikus.

Ez annyira autómatikus.
Változnak a döntéseid,
Jönnek és mennek mint te.
Ezek után olyan autómatikus,
Amikor előveszed,
A sajnálkozó oldaladat.
Letörli az arcomról a mosolyt.
Ez autómatikus,
Rendszeres,
Annyira traumás.
Autómatikus vagy.

Nincs benned igazi szeretet.
Már nemtudom miben higyjek.
Miért szeretlek téged állandóan?
Autómatikus.

Minden lépés amit teszel,
Minden lélegzet amit veszel.
A szíved, a lelked,
Túl távoli.
Ez az élet annyira beteg,
És te túl autómatikus vagy nekem.

Nincs benned igazi szeretet.
Már nemtudom miben higyjek.
Miért szeretlek téged állandóan?
Autómatikus.
Nincs benned igazi szeretet.
Miért?
Miért szeretlek téged állandóan?

Üres tekintettel olvasom amit írsz.
Az utolsó mondat hosszú volt,
Még mindig éget.
Minden sorral meghal egy érzés,
A sötétség marad.
Az, hogy sajnálod,
Már nem sokat segít.

Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.

Tudom, hogy szeretsz,
Látom és érzem.
De már nem olyan könnyű,
Hogy megbocsájtsak.
Kiölted belőlem azt,
Ami hozzád kötött.
Pedig erős volt.
Útállak téged ezért.

Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.

Még nem tudlak elengedni,
Mert tudom, hogy nem akartad.
Még mindig szeretlek.
Még mindig kellesz.
Még mindig hiányzol.
De most nagy részemet elveszítetted.
Helyre kell hoznod.
Ne akarj senki mást,
Csak engem.

Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.

Tudom ha most engedek,
Később mégjobban fájni fog.
Elfogod hitetni velem,
Hogy időben lépni fogsz.
De tudom, hogy ez nem így lesz.
Mert döntésképtelen vagy.
És már csak az emléke fog maradni,
Mindannak amit felépítettél.
Mert elfogsz menni.

Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.

Soha többé nem érzem majd,
Ahogy megölelsz.
Nem érzem az illatod,
A puszid, a csókod.
És a hangod is a fejemben,
Csak halk mása lesz az igazinak.
Nem mosolyogsz rám.
A hiányod lesz a mérgem.

Ez eltaszít engem.
Nekünk nem így kéne lennünk. Nem.
Eltaszít engem.
Csendesnek kéne lennie, de mégis ordít,
A csalódás.
Eltévedtünk, hagytad hogy fájjon.
Ennek vége van.
Vége van...
Nem.
Ennek vége van?

Tudatában vagy annak, hogy minek teszel ki egy érintéseddel?
Most láthatatlannak érzem magam a szemedben.
Nem éreztél engem amikor bezártam a karjaimat körülötted?
Most miért fordulsz el?
Itt van az amit nekem mondanom kell.
Engem ott hagytál, hogy sírjak,
És én csak vártam vigyorogva elveszett merev tekintettel.
Ekkor döntöttem el azt:

Engem miért kellene érdekelnie?
Oké, nem voltál ott amikor rémült voltam.
Annyira egyedül voltam, de neked hallgatnod kellet.
Elkezdek megbotlani, elvesztem a szorításomat,
És egyedül vagyok ebben a dologban.

Én valami játék vagyok amit magadhoz veszel, hogy éppen pótold valakinek a helyét?
Amikor körbefordulsz feltudod ismerni az arcomat?
Szerettél engem, megöleltél engem.
De az nem így volt, nem volt minden jó.
Engem ott hagytál, hogy sírjak,
És én csak vártam vigyorogva elveszett merev tekintettel.
Ekkor döntöttem el azt:

Engem miért kellene érdekelnie?
Oké, nem voltál ott amikor rémült voltam.
Annyira egyedül voltam, de neked hallgatnod kellet.
Elkezdek megbotlani, elvesztem a szorításomat,
És egyedül vagyok ebben a dologban.

Hangos sírás,
Hangosan sírok.
Nyisd ki a szemeidet,
Nyisd ki szélesre.

Engem miért kellene érdekelnie?
Oké, nem voltál ott amikor rémült voltam.
Annyira egyedül voltam.

Engem miért kellene érdekelnie?
Ha téged nem érdekel,
Akkor engem se érdekel.
Soha nem jutunk előre.

Állandónak veszed a jelenségemet,
Nem tudod, nem tudod hogy nem fogok figyelni rád.
Soha nem hagysz üzenetet,
Néztem ahogy változol,
De te nemtudtál mondani semmit,
És annyira kényszerítővé váltál.
Volt időm megkedvelni téged.
Nem én voltam az aki akart téged?
Nem én voltam az aki várt rád?
Most végeztem, de mielőtt elmegyek,
Azt akarom tőled, hogy tudd:

Ez az amit érzel,
Amikor vársz egy hívásra de az soha nem jön.
Egyszer felébredsz,
Mert neked hiányzik valaki.
Ez az amit érzek,
Amikor a bizalmamat összetörted,
És ott hagytál hogy égjek,
A szélesre nyitott szívemmel.

Akarsz velem találkozni, hogy elmondd miért,
Miért és hogyan.
Nálad volt a szívem.
Ez volt életem kibaszása,
Csak ennyi vagy te.
Most váltottam,
Újra építem magamat,
És talán nem fogok megbocsájtani.
Éppen hogy elfoglak felejteni téged,
És remélem, hogy ez fáj neked.
Nem én voltam az akit felelősségre vontál?
Nem én voltam az akit távolra hajítottál?
De mielőtt mész,
Van valami amit neked tudnod kellene:

Ez az amit érzel,
Amikor vársz egy hívásra de az soha nem jön.
Egyszer felébredsz,
Mert neked hiányzik valaki.
Ez az amit érzek,
Amikor a bizalmamat összetörted,
És ott hagytál hogy égjek,
A szélesre nyitott szívemmel.

Megtanítottad nekem, hogy hogyan lehet útálni téged,
És én annyira szerelmes voltam.
Amikor megpróbáltam megmenteni minket,
Ez nem volt elég.
De hát akkor mi a fasz más kellett volna?
Mert most hogy eltűnök,
Visszakúszol, hogy elmondd nekem,
Én vagyok az egyetlen.
Ez az ahogyan most érzel.

Ez az amit érzel,
Amikor vársz egy hívásra de az soha nem jön.
Egyszer felébredsz,
Mert neked hiányzik valaki.
Ez az amit érzek,
Amikor a bizalmamat összetörted,
És ott hagytál hogy égjek,
A szélesre nyitott szívemmel.

Most akarsz engem?
Mert akkor helyre kell hoznod.
Most akarsz engem?
Mert külömben eltűnök.

Holnap suli.
Vagyis már ma XD
na beszélgessünk :D
tök jó lesz ittvan már 1 óra van 4.30kor meg kelnem kéne hát kellemetlen lesz na nembaj majd a buszon alszok xD
meg mire jó a suli ha nem alvásra :D ugyebár XD
mára vis tegnapra beterveztem h piálok mert hát ugye tök jó buli másnaposan suliba menni az év első napján háhá XD
1 kis icipici akadályba ütköztem.
nincs itthon pia xD
de amugy kurva jó kedvem van még ígyis XD
igaz má senki sincs msnen me a zsidók elmentek aludni én meg baszhatom itt a rezet de legalább veled jól elbeszélgetek xD
Áve testvérem XD
Forduljunk Mekka felé és üdvözöljuk Áhmedet XD
ja nem kivoltaz?
Mohamed? xD
nemjut eszembe xD
na mind1 xD
ah de kurva jó kedvem van :D
akkor most csoportos kacagás a holdfény alatt:
haha-hihi-kackac-lol
xD

izét hallgatok XD
Metró Sztéjsön XD
juteszembe metró :o
holnap ismételten hering leszek ametrón XD
vagyis már ma XD
geci óra XD
ma még mindig tegnap érzetem van de ez ojan szar mert ma már holnap van na érted XD
kened vágod szeleteled XD
jolvan akkor tuttam h bízhatok benned :D

igazából már gecire nemtudom hogy mit mondjak XD
gondolkozok a testvér nevén aki nemis Áhmed és nemis Mohamed XD
... ... .... ... ... ... . . . . . . . ... . .... ..... .......................................... . . . ... ... ... ...
még mindig nemjut eszembe XD
aki tudja keressen meg ezen a telefonszámon XD
06306430634
vagy írjon megjegyzést a bejegyzés alatt XD
jóccak XD

Woah. Szabadíts fel
Ma este nem akarom kontrolálni magamat :D
Woah. Tüzelj fel
Ma este nem akarom kontrolálni magamat:D
Most nem hagyom hogy befolyásoljatok.
Ma este végre felszabadulok :D

Emlékszem amikor azon gondolkoztam hogyha látnék egy hullócsillagot mit kivánnék.
Azt kívántam volna hogy boldog legyek.
De most ha lenne így kívánságom az Te lennél.
Mert hiába kívánnám hogy boldog legyek, nélküled nem leszek az mert nekem a boldogság Te vagy és nagyon szeretlek.
Mindig azon voltam hogy megóvjalak téged a csalódástól vagy ha csalódtál megpróbáljam enyhíteni, de végül bennem csalódtál.
Nagyon sajnálom és elmondhatom ezer szer is akkor se fogja azt tükrözni hogy mennyire bánom az egészet.
Megígértem neked hogy egyszer el énekelem majd, de erre most nincs lehetőségem ezért leírom.

Minket vár a világ,
bársony egeken ringat;
téged hívlak te szép hercegnő,
halld a szív szavát!

Véled mámorító
versenyt szállni a széllel,
szőnyegünkön ma éjjel utunk
meséken visz át...

Egy új élmény
suhanván felleg réteken,
Csillagot szór itt fent a végtelen,
Mert végre itt vagy velem.

Egy új élmény!
A látvány már elandalít
Kettesben szebb a táj és nincs határ,
hisz véled mindig száz új élmény vár.
(Véled mindig száz új élmény vár.)

Könnyű szárnyakon száll,
El se mondható érzés
Átcikázni nevetve
fénylő sötét égen át.

Ez új élmény.
(Beleszédül az ész.)
Megélnék véled száz csodát.
(De ne légy még túl merész!)
Légvárként omlik szét
A büszkeség,
Mert csak melletted vár az új világ.

Egy új élmény.
(Csupa meglepetés.)
Oly tágra tár a láthatár,
(Belevágtat az idő.)
Melletted bármi jő,
csak egy a fő:
Minden percünk új élménnyel vár.

Egy új élmény.
Egy új élmény.
Mely hozzád hív.
Mely hozzád hív.
Utazzuk át,
Az éjszakát!
Csak te meg én...

http://www.youtube.com/watch?v=NX_agduVrSM

A pokol tüzét látod bennem,
Érintésemmel a bőröd perzselem.
Pillantásommal tested szétszakítom,
Az illatod a heroinom.
Hangom legyen az izgató méreg,
A forróságban szétégetleg téged.
Nevemet a hátadba vésem,
Az életben soha le nem tépem.
Vadítson meg buja kacsintásom,
Szemedben a szexiséget látom.
Szoríts a falhoz, fogd le a kezem,
Csókold a testem, a vér felizzik bennem.
Lehelj rám, sóhajts halkan,
Majd a végén véreddel kenem be ajkam.

Kévül boldogít, belül éget.
Mint egy védjegy, mosolygok mert félek,
De mégis mintha kiszívnák a véred.
Hogy biztonságban legyek álarcot feszek fel,
Mert amit érzek nem mondhatom el.
Mintha az ördög pusztítaná a lelked,
Ahoz hogy belém láss meg kell bíznom benned.
Ha nem akartam hogy lebontsad a váram,
Azért van mert benned egy újabb csalódást láttam.
Nyújtsd felém a kezed, hogy melletted boldog legyek.

Üresség.
Mindenki tudja hogy mit is jelent ez?
Ha valaki belülről üres akor érzéketlen.
Erős mint egy szikla de ez nem minden esetben jó.
Régen küzdöttem a csalódás ellen megpróbáltam talpra állni és sírás helyett a mosolygást választottam akármilyen nehezemre is esett.
A végén üres lettem.
De én nem ezt akartam, hiszen ha valaki üres az érzelmek kihalnak belőle.
Csalódni nem tuttam igaz, de ezzel együtt szeretni se.
Rossz volt de jó is.
Elkezdett hiányozni a szeretet.
Rossz volt hogy soha nem tuttam viszonozni.
Ojan voltam mint egy ház amit kirabolnak elvisznek mindent, aztán jön vali aki egy bútort visszatesz, de aztán mindig volt valaki aki ujra elvitte.
Soha nem voltam telljes.
Ezért úgy dönöttem hogy lakás felújítást tartok.
Mindent megpróbáltam vissza csinálni ha szomorú voltam megpróbáltam sírni.
Sikerült meglett amit akartam újra érzek.
De sajnos újra csalódok.
Persze ez az élet része, de minden könnyebb lenne ha fájdalom nélkül lehetne élni.
Régen minden lepergett rólam, nemtudtak megbántani.
Ez hiányzik.
De nem akarok megint üres lenni.
Minden ember más senkit nem lehet összehasonlítani.
Engem meg főleg ne hasonlítson össze senki másokkal.
De mindenkinek jár egy esély.
Azt mondom most minden hozzám hasonló embernek hogy próbáljunk meg megbízni a másikban, mert ha nem bízunk meg igaz hogy nem csalódunk de esélyünk se lesz arra hogy igazi barátot találjunk vagy szerelmet, vagy bármi mást.
Minden a bizalom alapja.
Ha ez nincs meg valamiben akkor az egész nem ér semmit.
Ha csalódunk mert lesz ilyen, akkor fel kell állni éstovább kell lépni és adni kell másnak esélyt.
Bízni muszály.
Ezt soha ne felejtse el senki!
És azt se hogy hiba minden emberben van ezt el kell fogadni.
Énse fogok megfelelni tökéletesen senkinek és sajnálom ha valaki nem tud a hibáimmal együtt szeretni.

"Bízni valakiben kockázat, de ha nem bízol senkiben nem tudsz élni."

Félek a szótól.
Félek hogy majd egyszer valaki kimondja.
Egyik részem vágyik rá de a másik utálja és úgy taszítaná el magától ahogyan csak tudja.
Félek hogy következménye lesz.
Félek hogy majd újra csalódni fogok.
Ez a szó a szerelem.
Megrémítene ha valaki azt mondaná: "szeretlek".
Egyszer voltam szerelmes, és csak egyszer csalódtam igazán nagyot de ez a csalódás lealapozta a jövőmet érzelmi szinten.
Lassan már nem bízok senkiben hiszen akit a legfontosabbnak tartottam eljátszotta a bizalmamat, nem tudtam hogy miben higgyek.
Most sem tudom.
Olvasok hogy eltereljem a gondolataimat.
Ezt a könyvet azért szeretem mert hiányzik a szerelem egy bizonyos szinten, hiányzik hogy boldog legyek valaki mellett és ez a könyv arra emlékeztet hogy milyen volt akkor.
Ha a fő szereplő szerelmes akkor én is.
A gyomrom összeszorul a szívembe belehasít valami, de nem rossz dolog, inkább jó.
De ha a főszereplő csalódik az nekemis pont ugyan olyan mint akkor volt.
Csak állok a semmiben meredek előre és érzem ahogy a könnycseppek végig folynak az arcomon, érzem ahogyan egyre jobban kezdenek kihalni belőlem az érzések.
Csak a fájdalom marad.
A többi érzelem helyén csak egy nagy üresség tátong a mégüresebb semmi közepén.
És bár legszivesebben ordítanék és addig kínoznám magam amíg le nem nyugszok én inkább csak állok tovább és hagyom hogy a melegség helyét átvegye a jéghideg kihült érzelmi semmiség.
Megfagyott bennem minden amitől eddig felragyogtam.
És a legdühítőbb az egészben hogy az emberek semmit nem vesznek észre a másikban.
Meguntam már hogy unaloműző legyek.
Ha valaki meglát vagy rondának tart vagypedig megakar dugni.
De mi van a kettő közötti ponttal?
Azt már tényleg nem veszi észre senki?
Nem akarok életem hátralévő részében csak egy parti lenni a fiúknak.
Nem akarom hogy ennyire lealacsonyítsanak és nem akarom hogy megalázzanak.
Én sem fogok valakivel csak azért együtt lenni mert helyes.
Nekem számítanak azok a dolgok is amik belül vanak és hiába van valakinek hibátlan külsője hogyha az csak egy ürességet takar.
Én képes vagyok magamra úgy tekinteni ahogyan más nem.
Képes vagyok felfedezni magamban a jó dolgokat.
Amikor mosolygok az aranyos, a szemem szép és hajam ragyog a napsütésben.
Ezeket ki veszi észre?
És arra ki gondol hogy talán nem vagyok világszépe mégis képes vagyok szertni, képes vagyok meghallgatni másokat, megvígasztalni az elhagyatott lelkeket és vidámságot vinni a napjaikba.
Képes vagyok rá hogy megmosolyogtassam az embereket.
Őszinte vagyok és önzetlen, kedves és oda figyelek másokra is nem mindig csak a magam érdekét nézem.
Erre gondolt már valaki?
Nem arra van szükségem hogy azt mondják jó seggem van, hiszen bármilyen hihetetlen is de néha sokkal többet ér az ha valaki rám mosolyog mint hogy szép szavakkal dícsér.
Néha többet ér egy ölelés mint 100 szeretlek.
Az az érzés amikor képes lennél beérni azzal hogy csak nézheted és esetleg végig simítod a kezed az arcán.
Néha sokkal jobb csak csendben egymáshoz bújni és nem gondolni semmire.
Úgyérzem már lassan hogy csak én vagyok képes meglátni valamiben az igazi szépséget, legyen az akár egy fa egy szép napsütötte nyári reggelen, vagy egy férfi a buszon aki bámul ki az ablakon.
A legkisebb apróságok néha sokkal többet elárulnak mint az észre vehető dolgok.
Olyan mintha a sorok között kéne olvasni.
Csak úgy láthatunk meg valamit ha kinyitjuk a szemünket...

A szerelem erős szó.
Valyon tudjuk hogy mit is jelent?
Sokak szerint van, hogy első látásra bekövetkezik, de szerintem az csak egyfajta pillanatnyi megmozdulás, egy fellángolás.
Én már kezdem elveszíteni a hitem.
Persze álmodozok mint mindenki. azt remélem hogy egyszer majd boldog leszek énis valaki mellett.
Mint a szépszerelmes történet.
Amikor este leülök filmet nézni és mindenki rátalál az igazira, akkor úgy hiszem hogy igen ez lehet.
Bennem is megvan.
De ahogy telik az idő egyre jobban kezdem azt érezni hogy ezis csak egy mese a szőke hercegről akárcsak a hétfejű sárkány.
Persze gondolhatnánk hogy de van rá bizonyíték hogy létezik a feltétel nélküli szerelem csak az idős párokra kell nézni akik a fél életüket egymás mellett töltötték és boldogok.
De szerintem ez már inkább csak egyfajta tisztelet, a megszokás érzése.
Szeretet igen, de nem szerelem.
Az életem mostanában nekemis olyan akárcsak egy film.
De még csak a szalag közepén tartok.
Hogy mifog történni még nemtudom de ha film lenne akkor mindennek a vége happy end.
Ha meglátom a szívem leáll, a levegőm elfogy és megszűnik körülöttem minden. A világ nem létezik abban a pillanatban, csak Ő és Én.
Majd amikor kecses léptekkel akárcsak egy elérhetetlen tárgy egy varázs egy álom elsuhan mellettem, mikor már nem néz oda én az asztalra dőlök.
Most biztos van aki azt gondolja hogy igen ezaz kislány ez a szerelem.
De nemtudom, mindig van am összezavar, valami elbizonytalanít.
Talán én vagyok az, talán lehetne több is de félek tőle hogy kimondjam.
Mindig önmagamat adom.
Íme bemutatom a kedves és aranyos lányt akinek bármit el lehet mondani, de neki ugylátszik hogy jobban bejönnek a szókimondó szexéhes csajok akikkel mégcsak normálisan elbeszélgetni se lehet. Mégis ők nyerik a jácmát és én meg ittmaradok kevdesnek aranyosnak akinek elmondhatja mint ezt. Én vagyok a barát.
Persze barátokra szükség van... de az emberekben tipikus hogy pont azt nem veszik észre ami a szemük előtt lebeg.
Ha ez most egy film lenne akkor a fiú beleszeretne a barátba.
De az élet tényleg ijen egyszerű lenne?
Ugyanaz a forgató könyv mindig?
Hát nem...
Bár most még énis a happy endben reménykedek, de lehet hogy az én filmem nem a romantikus kategóriát fogja megütni, hanem inkább a tragikusat.
Sok csavarral sok érzelemmel, keveredik benne vígjáték is.
Bárcsak a közepénél tudhatnám a végét.
De ha belegondolok... úgy nemis lenne izgalmas.
Nézzük a dolgok jó oldalát hiszen minden rosszban van valami jó.
Leszek inkább a kedves és aranyos barát, leszek a szemetesláda mert azis jobb mintha a semmi lennék.
És ha majd egyszer elis veszek a saját sűrűmben, majd megtalálom a kivezető ösvényt.
Megtalálom a módját hogy tisztán gondolkodjak.

Ha látsz egy falevelet amit sodor a szél... ne arra gondolj, hogy most távolodik valamitől.. hanem hogy talán épp most ér célba.

Az érzelem kifejezés egy művészeti forma.
Van aki titkolja van aki kimutatja.
Saját magad művésze vagy!

Sóhajtás...
Mindig mást jelent.
Egy nap kezdete... egy nap vége.
Van ankinek megkönnyebbülés, van akinek teher.
Nézd az eget.
Mit látsz a csillagokban?
Van aki reménykedik, van aki szenved, van aki lehajtott fejjel megy tovább, van aki mosojog, van aki távolinak látja, van aki leemeli az égről és a szívéhez tarja.
Van aki magányosnak hiszi, van akit elvarázsol.
És vagyok én...
Mint a kislányok... egy gyermekkori báj... lehuppanok a földre és nevetve tekintek rájuk.
Pörögj!
Elveszel a sűrűben, vagy megvilágosodsz?
Tisztán szeretnéd látni az elmosódott légkört?
Én csak hagyom, hogy magával ragadjon.
Sóhajtás...
Mindig mást jelent.
De most, egy gyönyörű nap kezdetét és egy csodálatos nap végét!
Te se hidd, hogy elveszett vagy, mert ha pörögsz és nem találod a kiutat a sűrűből... Én feléd nyújtom a kezem és leemelek hozzád egy csillagot!

Én felmutatom az álarcom... te képes vagy mögélátni?
Felfedezni az érzelmeket... a kínt... a művészetet...
Feltártni egy titkot... megmenteni a csapásoktól...
Gyönörködni és sírni... élvezni és félni...
Látni és megvakulni... emlékezni és felejteni...
Gyűlölni és szeretni... érzékelni és semlegesnek lenni...
Csodálni és szánni... tisztelni...
Engem... Téget.. Őket...
Mindenkit...
Vagy mégsem?
Álarc vagyok...

Egy utolsó perc, amikor az életedet lejátszod a fejedben,
A jó és rossz dolgokat, amik ott vannak a szívedben.
Az érzéseket, fájdalmakat, amik benned ragadtak,
De eddig nem törtek elő csak mélyen hallgattak.

Egy utolsó pillantás, amíg a távolba nézel,
Egy emlék, ami a szemed előtt lebeg fájdalmas képpel.
Majd látsz az utcán egy elhagyatott lelket,
Ki azzal, hogy megszületett aláírta a halálos ítéletet.

S majd utoljára egy könnycsepp végig folyik az arcodon,
Vajon lehet-e még boldogság ezen az elcseszett világon?
Vajon helyre jöhet egy szív amit megöltek az évek?
- Utálok élni, de meghalni még félek...


De az élet egy ajándék amit megkell, hogy becsülj,
Előbb szenvedni kell ahoz, hogy a boldogságban repülj.
Ne akarj meghalni, mert én itt vagyok neked.
A fájdalmas napokon is ott leszek melletted.

Csak annyit kérek tőled, hogy nézz mélyen szemembe,
Azt akarom, hogy jó dolgok is jussanak az eszedbe.
Ne hidd azt, hogy az élet egy börtön,
Én itt vagyok veled és a könnyedet letörlöm.

Mert az élet egy ajándék amit megkell, hogy becsülj,
Előbb szenvedni kell ahoz, hogy a boldogságban repülj.
Ne akarj meghalni, mert én itt vagyok neked.
A fájdalmas napokon is ott leszek melletted.

Egy átlagos nap. Vagy talán mégsem?
Vegyük mondjuk a 60 éves Józska bácsit aki minde nap friss tehén tejért megy át Julcsi nénihez.
Átlagos napnak indul nemigaz?
De mi van ha Józska bácsi igazából azért megy át minden nap szomszédjához mert imádja azt a kedves kis mosolyt az arcán amikor meglátja. Megvan őrülve érte :O
Ez talán egy átlagos nap, de neki egy csodálatos nap kezdete.
Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon hány ember nézi ugyanazt a felfőt amit én?
Hány fiú gondol ugyanarra mint én, hogy szüksége van egy emberre aki mellett boldog lehet?
És mi van ha mi ketten egymásra gondolunk csak éppen nem tudunk még róla?
Hány ember mosolyoghat ebben a pillanatban? Akárcsak én.
Vagy hány ember vágyik valami mársra... mint én.
Sok ember nem meri megmondani, hogy miről álmodik, mert fél hogy elítélik vagy kinevetik.
Én elmondom.
Mindig is más akartam lenni. Külömbözni akartam. Tudni hogy vagyok valaki és nem egy átlagos ember.
Azt szeretném, hogy egyszer majd rám is felnézzenek az előítéletek helyett.
Azt akarom, hogy büszkék legyenek rám és, hogy majd egyszer énis lehessek valakinek a hőse.
Fenn akarok állni a színpadom, hogy elénekeljem mit érzek.
Hogy megfogalmazzam a kérdéseimet és válaszolni tudjak majd rájuk.
Szeretnék egy jobb házat, egy jobb életet.
Szeretnék majd ugy kilépni egy limuzinból mint egy sztár akit tisztelnek és rajonganak érte.
E helyett itt ülök egy szaros szuzukiban és a sztáros kilépő helyett képes vagyok az első lépésnél pofára esni.
Ha valakihez hasonlítani kéne magam talán Bridzsit Dzsónsz lenne az: /
Lehet hogy úgy tűnik most, hogy nem becsülöm meg azt amim van.
Ez nem igaz.
Hiszen mindenki azt becsüli meg a legjobban amilye van, de... arra vágyik a legjobban amilye még nincsen meg.
Álmokat valósítani ezt akarom.
Hogy elmondhassam nekem sikerült.
És igen lehet önő vagyok de egy minimális önzőség mindenkiben kell hogy legyen.
Mert nem lehet mindig azt csinálni amit mások mondanak, nem kell mindig mindenkinek megfelelnem.
És nemis akarok.
Igen talán mást szeretnék mint ami most vagyok, de nem mondhatom hogy nem vagyok boldog.
Önmagam vagyok és azis leszek.
És még mindig képes vagyok mosolyogva kilépni az ajtó, majd mosolyogva vissza is tudok menni.
Bármi is történjen, ha álom marad ha nem.
De én nevetve ugrok bele az életbe és ha nincs is minden amire vágyok élvezni tudom a mostanit is.
A legtöbb álmom már ígyis teljesítve van.... mert mindig volt, van és, lesz aki szeret és aki beragyogja a napom.
Köszönöm nektek <3>

Nem akarok egyik nap úgy kilépni az utcára, hogy azt látom bombázzák a helyet ahol élek, a helyet amit hazának kéne nevezni, nem akarom, hogy EZ a hely egy 2 hete álló poshatt szardarabra emlékeztessen!
Nem akarok arra haza jönni a suliból, hogy anyám holtan fekszik a földön.
Nem akarok vérző embereket látni és nem akarom hogy a 3 éves kis gyerek az anyjáért kiáltson.
Nem akarok sírva szembenézni a jövővel és büntetően visszatekinteni a múltra.
Mind ez szebb is lehetne.
Nem akarok egy olyan világot ahol lopnak, csalnak, hazudnak és szavakkal képesek embert ölni.
Nem akarok gyászolva élni és azért imátkozni hogy ujra halljam a hangod ami elveszik ködben.
Mind ezt ti okoztátok, ezt mi okoztuk.
Csak én hiszem, hogy szebb is lehetne Magyarország?
Csak bennem él a hit, hogy nem a nagyarcú senki söpredékek fogják uralni majd a világot?
CSAK ÉN GONDOLOM HOGY BÁNTÁS HELYETT SZERETNI IS LEHETNE EGYMÁST?
Ez nevezitek boldog hazának?
Erre néznek fel a hungaristák, hogy bármerre nézek ártatlan embereket késelnek meg csak azért mert világos kék pólóban van, vagy mert tőle eltérő a stílusa?
Csak azért mert a mádáfáká helyett az ájlávjút hallgatja?
És ha végig megyek a nyugatin azt kel látnom, hogy a csövesen kutyákat éheztetnek csak azért, hogy nekik meglegyen a minden napi pálesz meg a vodka?
Miért melletetek kell végig szenvednem/ végig szenvednünk a hátralévő 80 évet?
Mért nem álsz talpra és javítasz a helyzeten?
Lehetne! MEG TUDNÁNK CSINÁLNI!!!
Mert én még szeretnék nevetve körbenézni...
Mert én nem akarom, hogy az utolsó könnycseppem a fájdalmat tükrözze...