Egy utolsó perc, amikor az életedet lejátszod a fejedben,
A jó és rossz dolgokat, amik ott vannak a szívedben.
Az érzéseket, fájdalmakat, amik benned ragadtak,
De eddig nem törtek elő csak mélyen hallgattak.

Egy utolsó pillantás, amíg a távolba nézel,
Egy emlék, ami a szemed előtt lebeg fájdalmas képpel.
Majd látsz az utcán egy elhagyatott lelket,
Ki azzal, hogy megszületett aláírta a halálos ítéletet.

S majd utoljára egy könnycsepp végig folyik az arcodon,
Vajon lehet-e még boldogság ezen az elcseszett világon?
Vajon helyre jöhet egy szív amit megöltek az évek?
- Utálok élni, de meghalni még félek...


De az élet egy ajándék amit megkell, hogy becsülj,
Előbb szenvedni kell ahoz, hogy a boldogságban repülj.
Ne akarj meghalni, mert én itt vagyok neked.
A fájdalmas napokon is ott leszek melletted.

Csak annyit kérek tőled, hogy nézz mélyen szemembe,
Azt akarom, hogy jó dolgok is jussanak az eszedbe.
Ne hidd azt, hogy az élet egy börtön,
Én itt vagyok veled és a könnyedet letörlöm.

Mert az élet egy ajándék amit megkell, hogy becsülj,
Előbb szenvedni kell ahoz, hogy a boldogságban repülj.
Ne akarj meghalni, mert én itt vagyok neked.
A fájdalmas napokon is ott leszek melletted.