Egy átlagos nap. Vagy talán mégsem?
Vegyük mondjuk a 60 éves Józska bácsit aki minde nap friss tehén tejért megy át Julcsi nénihez.
Átlagos napnak indul nemigaz?
De mi van ha Józska bácsi igazából azért megy át minden nap szomszédjához mert imádja azt a kedves kis mosolyt az arcán amikor meglátja. Megvan őrülve érte :O
Ez talán egy átlagos nap, de neki egy csodálatos nap kezdete.
Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon hány ember nézi ugyanazt a felfőt amit én?
Hány fiú gondol ugyanarra mint én, hogy szüksége van egy emberre aki mellett boldog lehet?
És mi van ha mi ketten egymásra gondolunk csak éppen nem tudunk még róla?
Hány ember mosolyoghat ebben a pillanatban? Akárcsak én.
Vagy hány ember vágyik valami mársra... mint én.
Sok ember nem meri megmondani, hogy miről álmodik, mert fél hogy elítélik vagy kinevetik.
Én elmondom.
Mindig is más akartam lenni. Külömbözni akartam. Tudni hogy vagyok valaki és nem egy átlagos ember.
Azt szeretném, hogy egyszer majd rám is felnézzenek az előítéletek helyett.
Azt akarom, hogy büszkék legyenek rám és, hogy majd egyszer énis lehessek valakinek a hőse.
Fenn akarok állni a színpadom, hogy elénekeljem mit érzek.
Hogy megfogalmazzam a kérdéseimet és válaszolni tudjak majd rájuk.
Szeretnék egy jobb házat, egy jobb életet.
Szeretnék majd ugy kilépni egy limuzinból mint egy sztár akit tisztelnek és rajonganak érte.
E helyett itt ülök egy szaros szuzukiban és a sztáros kilépő helyett képes vagyok az első lépésnél pofára esni.
Ha valakihez hasonlítani kéne magam talán Bridzsit Dzsónsz lenne az: /
Lehet hogy úgy tűnik most, hogy nem becsülöm meg azt amim van.
Ez nem igaz.
Hiszen mindenki azt becsüli meg a legjobban amilye van, de... arra vágyik a legjobban amilye még nincsen meg.
Álmokat valósítani ezt akarom.
Hogy elmondhassam nekem sikerült.
És igen lehet önő vagyok de egy minimális önzőség mindenkiben kell hogy legyen.
Mert nem lehet mindig azt csinálni amit mások mondanak, nem kell mindig mindenkinek megfelelnem.
És nemis akarok.
Igen talán mást szeretnék mint ami most vagyok, de nem mondhatom hogy nem vagyok boldog.
Önmagam vagyok és azis leszek.
És még mindig képes vagyok mosolyogva kilépni az ajtó, majd mosolyogva vissza is tudok menni.
Bármi is történjen, ha álom marad ha nem.
De én nevetve ugrok bele az életbe és ha nincs is minden amire vágyok élvezni tudom a mostanit is.
A legtöbb álmom már ígyis teljesítve van.... mert mindig volt, van és, lesz aki szeret és aki beragyogja a napom.
Köszönöm nektek <3>