Nem akarok egyik nap úgy kilépni az utcára, hogy azt látom bombázzák a helyet ahol élek, a helyet amit hazának kéne nevezni, nem akarom, hogy EZ a hely egy 2 hete álló poshatt szardarabra emlékeztessen!
Nem akarok arra haza jönni a suliból, hogy anyám holtan fekszik a földön.
Nem akarok vérző embereket látni és nem akarom hogy a 3 éves kis gyerek az anyjáért kiáltson.
Nem akarok sírva szembenézni a jövővel és büntetően visszatekinteni a múltra.
Mind ez szebb is lehetne.
Nem akarok egy olyan világot ahol lopnak, csalnak, hazudnak és szavakkal képesek embert ölni.
Nem akarok gyászolva élni és azért imátkozni hogy ujra halljam a hangod ami elveszik ködben.
Mind ezt ti okoztátok, ezt mi okoztuk.
Csak én hiszem, hogy szebb is lehetne Magyarország?
Csak bennem él a hit, hogy nem a nagyarcú senki söpredékek fogják uralni majd a világot?
CSAK ÉN GONDOLOM HOGY BÁNTÁS HELYETT SZERETNI IS LEHETNE EGYMÁST?
Ez nevezitek boldog hazának?
Erre néznek fel a hungaristák, hogy bármerre nézek ártatlan embereket késelnek meg csak azért mert világos kék pólóban van, vagy mert tőle eltérő a stílusa?
Csak azért mert a mádáfáká helyett az ájlávjút hallgatja?
És ha végig megyek a nyugatin azt kel látnom, hogy a csövesen kutyákat éheztetnek csak azért, hogy nekik meglegyen a minden napi pálesz meg a vodka?
Miért melletetek kell végig szenvednem/ végig szenvednünk a hátralévő 80 évet?
Mért nem álsz talpra és javítasz a helyzeten?
Lehetne! MEG TUDNÁNK CSINÁLNI!!!
Mert én még szeretnék nevetve körbenézni...
Mert én nem akarom, hogy az utolsó könnycseppem a fájdalmat tükrözze...