Ezeken a napokon érzed magad annyira kicsinek,
Pedig tudod, hogy eddig magas tudtál lenni.
Azt gonodlod , hogy tolakodok.

A végén látod csak, hogy mit tettél,
De nekem szükségem van rád.
A csönd megtud semmisíteni,
Felemeli a hangomat és felkelt téged.

Eléri, hogy itt és most beszélj,
Miközben az arcomat fürkészed.
Minden amiben hiszel, beszélnek.

Megengedted nekik, hogy halljanak téged,
Megengedted nekik, hogy érezzenek téged.
Arra készteted őket, hogy tudják,
Ha zajt csapsz beszélsz.
De én nem hallom.

Te szabad vagy és ártatlan,
Hiszel egy boldog végben.
A napok évekké válnak.

De te csak állsz a törött elméddel,
Amíg az álmaid nyugalmat alszanak.
A csönd megtud semmisíteni,
Felemeli a hangomat és felkelt téged.

Át tudod érezni ezt?
Hogy más hangokon beszélünk?
Azt akarod, hogy érdekeljen, azt hogy érdekelj,
Én meg azt, hogy többé ne törött szánnyal repülj.