A sötétben tart téged,
Tudod, hogy ők mind tettetnek.
A sötétben tart téged,
Épp úgy, ahogy elkezdődött.

Beküldi a csotvázaidat,
Énekelj, amikor a csontjaik bemenetelnek.
Megint.
Nekik szükségük van rád,
Az eltemetett mélységben.
Azok a titkok, amiket magadban tartasz,
Készen állnak.
Te készen állsz?
Én befejezem a küldetésem,
De néha amikor erősnek látszok,
Az az egész védelem.

A fonódó végtelenség, fiú.
A kerék görget engem.
Ez az örökkévalóság,
Ugyanaz a régi történet.

Mi van, ha azt mondom,
Hogy én nem vagyok olyan, mint mások?
Mi van, ha azt mondom,
Hogy én nem vagyok a játékaid közül egy másik?
Te igényled ezt.
De mi van, ha azt mondom,
Hogy soha nem fogom megadni magamat?

Még időben elfogják mondani nekem,
A fogságban tartott lelkeid.
Nem fogsz rápecsételni egy listára.
Ez az egész nem állandó,
Mi ideiglenesek vagyunk.
Ugyanaz a régi történet.

Tehát ki vagy te?

Mi van, ha azt mondom,
Hogy én nem vagyok olyan, mint mások?
Mi van, ha azt mondom,
Hogy én nem vagyok a játékaid közül egy másik?
Te igényled ezt.
De mi van, ha azt mondom,
Hogy soha nem fogom megadni magamat?

A sötétben tart téged,
Tudod, hogy ők mind tettetnek.